Liri talált egy régi csillagtérkép-vázlatot: egy négyzet alakú keresési területet, amelynek oldala két részszakaszból állt – (x + 3)². „Ez nem egyszerűen x² + 3²?”
Egy zárójel, kétszer véve
➕ Első nevezetes azonosság – a plusz-képlet
Képzeld el (a+b)²-et egy olyan négyzet területeként, amelynek oldala a+b hosszú.
(a+b)² = a² + 2ab + b²
Példa: (x+3)² = x² + 2·x·3 + 3² = x² + 6x + 9
➖ Második nevezetes azonosság – a mínusz-képlet
(a−b)² = a² − 2ab + b²
Példa: (x−5)² = x² − 2·x·5 + 5² = x² − 10x + 25
✖️ Harmadik nevezetes azonosság – plusz szorozva mínusszal
(a+b)(a−b) = a² − ab + ab − b² = a² − b²
A −ab és a +ab ellentétesen egyforma nagyok – kioltják egymást.
(a+b)(a−b) = a² − b²
Példa: (x+4)(x−4) = x² − 16
🔄 Visszafelé – az eredménytől a zárójelig
A képletek visszafelé is működnek: a² − b²-ből azonnal vissza tudod alakítani (a+b)(a−b)-vé.
Amikor a csillagászok összetett négyzetekből álló csillagtérkép-részletek területét számolják, pontosan ezt a felosztási elvet használják.
A fizikában is megjelennek olyan kifejezések, mint (v+w)², amikor két sebesség összeadódik – ugyanaz a képlet, más betűk.
Az (a+b)² nem a² + b²! A középső tagot, a 2ab-t gyakran elfelejtik. Jegyezd meg: (a+b)² = a² + 2ab + b² – sosem a középső tag nélkül.
Három képlet, egy kép a fejben
Lirinek már nem kellett három képletet bemagolnia – egyszerűen látta maga előtt a felosztott négyzetet. És a kiszámolt területtel végre be tudta határolni a keresési területét.
46. fejezet teljesítve!
Liri már biztosan tudja a zárójeleket mindkét irányban felbontani.
„A nevezetes azonosságokat szerkezetként jegyezd meg, ne betűkként: (Első+Második)²=Első²+2·Első·Második+Második². Így más változókkal is felismered őket.”