Liri a saját csúcsát nézte az ablaküvegben. Balra és jobbra – pontosan egyforma.
Egy alakzat tengelyesen szimmetrikus, ha egy elképzelt vonal – a szimmetriatengely – két pontosan egyforma félre osztja. Ha a papírt e vonal mentén behajtod, a két oldal pontosan egymásra fekszik.
A pillangó egy klasszikus példa: a piros szaggatott vonal a szimmetriatengely.
Kattints jobb oldalt azokra a kockákra, amelyek a bal oldali mintát tükrözik – így szimmetrikus kép jön létre:
A síkidomok laposak (2D): négyzet, téglalap, háromszög, kör. A testek térbeliek (3D) – van mélységük, és nem férnek rá egy papírlapra.
A bolygók majdnem tökéletes gömbök – saját gravitációjuk formálja őket.
Sok műhold téglatest alakú, kihajtható napelempanelekkel.
Néhány csillagkép szinte szimmetrikusnak tűnik, ha egy elképzelt vonalat húzunk a közepén át.
A négyzetet és a kockát gyakran összekeverik – de a négyzet lapos (2D), a kocka térbeli (3D), és mindjárt hat négyzetből áll!
Tipp: fel tudod venni a kezedbe, és minden oldalról meg tudod nézni? Akkor ez egy test (3D), nem síkidom.
Liri még egyszer megnézte a csillagtérképét – ezúttal gyakorlott szemmel az alakzatokra és tükörképekre.
Liri már felismeri a tükörképeket, és tudja, milyen alakúak a bolygók, holdak és műholdak.